CSÁVÓK A CSÚCSON 2.

Bush és Blair 'share a moment'. A kép azt a pillanatot örökíti meg, amikor az alábbi párbeszéd hangzott el.

Ezúttal "lázadtak" a hangosítók és rögzítették Bush és Blair informális beszélgetést a szentpétervári G8 csúcstalálkozón. A beszélgetést, amely minden eddiginél jobban illusztrálja a két vezető közötti erőviszonyt, először a Sky News közvetítette, majd megjelent a BBC-n és a ma reggeli Guardian-ben, Independent-ben is.

A párbeszéd írott változata, zárójelben némi magyarázattal, alább. Köszönet Simbabu-nak!

YO, BLAIR

Őszintén szólva kivel ne fordult volna még elő az a kellemetlen helyzet, hogy véletlenül az is meghallotta a bizalmas beszélgetést, akinek nem kellett volna? Vagy kivel ne fordult volna elő, hogy bekapcsolt mikrofon előtt olyanokat mondott, amiket nem kellett volna? De erről majd egy másik alkalommal...

"Major league asshole"

Végül is éppen George Bush volt az, aki elnöki pályafutását úgy kezdte, hogy „nagypályás seggfejnek” nevezte a New York Times tudósítóját, amikor Dick Cheney-vel beszélgetett egy bekapcsolva maradt mikrofon előtt, az első elnökválasztási kampánya során. Ennek ellenére – vagy éppen ezért? – mégis elnökké választották.

Mégis semelyik, magát olyan fontos nemzetközi államférfinak képzelő politikus, mint TB sem szereti, amikor egy texasi POTUS (President Of The United States) evés közben, teleszájjal odarikkant, hogy „hé, Blair...kösz a pulcsit”.

"Your days of plenty are numbered"

Az eset mégsem Bush-nak kínos elsősorban, végül is az ő esetében senki sem panaszkodhat amiatt, hogy nem tudta mit kap a voksáért. (lásd fent) Tony Blair az aki egyre inkább menetel végzete felé.

Minden ilyen baki azt érzékelteti, hogy a vég az immár 9 éve a miniszterelnöki székben ülő politikus számára akár sokkal méltatlannabb körülmények között érkezhet el, mint azt remélte.

Nem valószínű, hogy közel-keleti béketeremtőként emlékezhetnek majd rá, lévén hiába könyörgött daddy-nek, mint egy iskolás kisfiú, hogy ő is játszhasson egy kicsit. Hűvösen – és csámcsogva – a sarokba küldték, a Közel-Keletre meg Condi-t.

Az iraki kaland előtt – amikor sokan vádolták azzal, hogy Bush pulikutyájaként leste gazdája szavát – még sokakkal el tudta hitetni, hogy szoros kapcsolata Bushsal nem csak az amerikai elnöknek előnyös, de Nagy-Britannia befolyását növeli, sőt Blair akár ügyesen irányítani is tudja Washingtont.

A bírálók már akkor felhívták Blair figyelmét, hogy nem úgy tűnik mintha London engedményeket kapna ellentételezésként: Közel-Kelet, Kyoto, Afrika, HIV/AIDS és még folytatható azoknak a kérdéseknek a sora, amelyekben nem vagy csak minimális eredményt tud Blair felmutatni, különleges viszony ide vagy oda.

Az alig 1 perces beszélgetés-foszlány azonban émelyítő bepillantást enged Washington és London „különleges” kapcsolataiba. Eddig sem volt kérdéses ki az úr a házban, ami újdonság az az alá-fölérendeltségi viszony ilyen naturális és plasztikus megnyilvánulása. „Yo, Blair”

The bigger picture

De semelyik politikus sem érdemli meg, hogy könnyeket hullassunk érte, ha saját csapdájába sétál. Kárörvendőek persze lehetünk, de akkor még nem is vettük figyelembe mi az igazán kínos az alábbi párbeszédben.

Az autoriter rezsimek rajongóin kívül senki sem gondolhatta komolyan, hogy a nagyhatalmi érintkezést a kifinomultság és a pátosz mámorító illata lengi körül. Csak azért, mert Mao-n a „libamájat-vagy-vadragú-levest” kérdése dominál egy hasonló esemény kapcsán, két – egy ex-KGB ügynökből és egy texasi olajlobbistából lett – elnök nem varázsolja Szentpétervárra a versailles-i udvart.

Az első arab reakciókból azonban sejthető, hogy a hasonló beszólások egy amerikai elnök szájából, mint a „gondoltam megmondom Kofi-nak, hogy hívja fel Asszadot, hogy csináljon valamit ... ezzel a szarakodással”, nemcsak a libanoni válság könnyednek tűnő kezelése miatt kellemetlen.

Az ENSZ-et amúgy is gittegyletként kezelő Bush-kormányzat ezzel azt sugallhatta a világ, erős barátok nélküli országainak – azoknak, akiknek Blair nem vesz pulcsit – hogy bármit lép is ezek után az ENSZ főtitkár, azt vélhetően megelőzte egy telefon a Fehér Házból.

Nem is beszélve a szír és a libanoni kormányokról, amelyek kompromisszum manőverezési lehetőségét gyakorlatilag minimalizálta egy mondattal. A Hezbollah és a többiek számára így világos a helyzet: Pax Americana vagy erőszak. Ha én szélsőséges lennék, ezek után nem is tudom melyiket választhatnám...

A „trade thingy” pedig az a „cucc” vagy „cumó”, amiért Blair már évek óta prédikál: lehetőséget adjanak-e a gazdag országok a szegényebbeknek, hogy terményeikkel és termékeikkel igazságosabb módon versenyezhessenek a világpiacon... he is honey, aint he?

VILÁGPOLITIKA 2 PERCBEN

Bush: Yo, Blair. How are you doing? (Does he regard Mr Blair as an equal? What about 'Yo, Tony'?)

Blair: I'm just...

Bush: You're leaving?

Blair: No, no, no not yet. On this trade thingy....(inaudible) (Mr Blair is getting anxious that the World Trade Organisation is falling apart because some nations, including the US, are putting domestic interests before a worldwide free trade agreement)

Bush: Yeah, I told that to the man.

Blair: Are you planning to say that here or not?

Bush: If you want me to.

Blair: Well, it's just that if the discussion arises...

Bush: I just want some movement.

Blair: Yeah.

Bush: Yesterday we didn't see much movement.

Blair: No, no, it may be that it's not, it may be that it's impossible.

Bush: I am prepared to say it.

Blair: But it's just I think what we need to be an opposition...

Bush: Who is introducing the trade?

Blair: Angela (The German Chancellor, Angela Merkel, will lead the trade discussion. That is good for Mr Blair. She is on his side.)

Bush: Tell her to call 'em.

Blair: Yes.

Bush: Tell her to put him on, them on the spot. Thanks for the sweater it's awfully thoughtful of you.

Blair: It's a pleasure.

Bush: I know you picked it out yourself.

Blair: Oh, absolutely, in fact (inaudible)

Bush: What about Kofi? (inaudible) His attitude to ceasefire and everything else ... happens. (Change of subject. Now they are on to Lebanon and the UN secretary general, Kofi Annan)

Blair: Yeah, no I think the (inaudible) is really difficult. We can't stop this unless you get this international business agreed.

Bush: Yeah. (Mr Blair is trying to push the idea of a UN peacekeeping force in Lebanon. That 'yeah' does not sound like a wholehearted agreement)

Blair: I don't know what you guys have talked about, but as I say I am perfectly happy to try and see what the lie of the land is, but you need that done quickly because otherwise it will spiral. (Meaning: 'Please, George, let me go to the Middle East and be a world statesman')

Bush: I think Condi is going to go pretty soon. (Meaning: 'No')

Blair: But that's, that's, that's all that matters. But if you... you see it will take some time to get that together. (Meaning: 'Oh well, all right, if you don't want me to. Just a thought')

Bush: Yeah, yeah.

Blair: But at least it gives people...

Bush: It's a process, I agree. I told her your offer to... (Meaning: 'Drop it. You're not going.')

Blair: Well... it's only if I mean... you know. If she's got a..., or if she needs the ground prepared as it were... Because obviously if she goes out, she's got to succeed, if it were, whereas I can go out and just talk.

Bush: You see, the ... thing is what they need to do is to get Syria, to get Hizbollah to stop doing this shit and it's over. (Mr Bush is expressing his belief that Syria is pulling Hizbollah's strings, while Mr Blair is hinting the Syrians might be up to no good as well)

Blair: (inaudible)

Bush: (inaudible)

Blair: Syria.

Bush: Why?

Blair: Because I think this is all part of the same thing.

Bush: Yeah.

Blair: What does he think? He thinks if Lebanon turns out fine, if we get a solution in Israel and Palestine, Iraq goes in the right way... (Here they might be talking about Kofi Annan, or they may mean the Syrian President, Bashir Assad)

Bush: Yeah, yeah, he is sweet. (Mr Bush is probably being sarcastic)

Blair: He is honey. And that's what the whole thing is about. It's the same with Iraq.

Bush: I felt like telling Kofi to call, to get on the phone to Assad and make something happen.

Blair: Yeah.

Bush: (inaudible)

Blair:(inaudible)

Bush: We are not blaming the Lebanese government.

Blair: Is this...? (at this point Blair taps the microphone in front of him and the sound is cut.)