Thursday, October 26, 2006

LA HAINE

A gyűlölet - fekete-fehér, szinkronizált, francia film. Simbabu Photo

Immár egy éve annak, hogy Párizs egyik lepusztult elővárosában, máig tisztázatlan körülmények között meghalt két tinédzser. Zyed Benna-t, 17, és Bouna Traore-t, 15, állítólag a rendőrség üldözte máig tisztázatlan okokból. A két fiatal egy vasúti trafóházba menekült, ahol áramütésben vesztették életüket 2005. október 27-én.

A rendőrség tagadja, hogy előlük menekült volna a két kiskorú tinédzser, de Clichy-sous-Bois-ban kevesen vevők erre a verzióra, és a rendőröket hibáztatják. Aki látta már Matthieu Kassovitz La Haine című filmjét, netán volt szerencséje mondjuk az RER C-n utazni sötétedés után, az könnyen hiheti, hogy ha Zyedet és Bounat mondjuk Jean-Pierre-nek vagy Bertrand-nak hívták volna, a történet másképpen végződik.

Párizsi sajnálatos események

Az esetet Franciaország 1968 óta legsúlyosabb zavargásai követték, hogy aktuális párhuzamokat vonjak. Egy francia zavargás azonban nem egy laza hétvégi számháborúhoz hasonlít - ahol ráadásul az egyik félről hiányoznak a számok - hanem így: 21 éjszaka alatt 9193 felgyújtott autó, amelyet 2921 letartóztatás követett.

A puskaporos hordó kanócát (vagy, hogy volt kollégám Kanócz Pista bácsi előtt tisztelegjek) kanóczát ugyan valóban az a percepció váltotta ki, hogy a rendőrség - a zavargók szerint - hazudott, de a feszültség sokkal régebbi eredtű. Oka ennek a zavargók relatív elszegényedése, a kormányzó elit arroganciája - amely "Karcher tisztítóval" akarja "kisöpörni az aszociális viselkedést" (Nicolas Sarkozy) - és a politikai elit hitelvesztése.

Macskakövön kutyauszítás


Ezt a három faktort amúgy egy francia elemzés is említette, de nem a párizsi, hanem a pesti zavargásokról. A zavargás - nem újdonság - mindig tünet; a politikai rendszer által becsatornázni nem képes feszültség feltörése. Persze lehet tűnődni azon, hogy ha a francia média és NGO-k nem ugranak rögtön a rendőrség ellen, nem "uszítják" a banlieuesard-okat, akkor elkerülhető lett volna-e, a későbbi fázisában már öngerjesztő erőszak.

Szerintem nem. Az "uszítás" feltételezése kissé paternalisztikusan egyébként is azt sugallja, hogy a polgárok - bármennyire nem hasonlítanak is TGM ezüstfejű sétapálcás, angol, és német felsőfokúval rendelkező pallérozott állampolgár eszményképéhez - döntésképtelenek. Innen már csak egy kőhajításnyira van a jelenlegi magyar "reformkormány" felvilágosult abszolutista narratívája, ami arrra a szép jozefinista hagyományra épül, hogy az emberek nem tudják mi a jó nekik. Lásd még: "hülyék".

A szerintem demokratikusabb - vagy inkább idealista? - narratíva pedig az, hogy lehet, hogy sok a hülye, de még így is kívánatosabb az a rendszer, ahol ők is részesei a közakarat kifejezésének és nem önjelölt értelmiségiek határozzák meg mondjuk szellemi képességeik (lásd még éves jövedelmük, nemük, vallásuk, stb - szép hagyományát) alapján, ki vehet részt teljes jogúan a közügyekben.


De közügyekben való részvétel-e a zavargás? Egy demokratikus jogállamban természetesen a törvényes rend az, ami kijelöli a határokat. A törvény betartatása pedig akkor is demokratikusabb, ha az sokaknak nem tetszik. De mi van akkor, ha a társadalom egy része úgy érzi, hogy a törvényt hozó politikai elit mindig az ő kárára "tartatja be" a törvényt? Vagy, ahogy egy jobb sorsa érdemesült magyar ex-miniszterelnök mondaná, megkérdőjelezi legitimitását?

A kritikus tömeg

Copyright by Frottír

A zavargók Franciaországban azt "mondják", hogy nem OK, hogy mindig ők lesznek először munkanélküliek és ők kapnak utoljára munkát. Nem OK, hogy elszegényedésük miatt gettókba szorulnak, ahonnan gyengébb színvonalú iskolák miatt kitörniük is legtöbbször lehetetlen. Nem OK, hogy a körükben ezen okok miatt nagy számban előforduló antiszociálisan, aggresszívan viselkedők miatt kollektíven megbélyegezzék őket. És nem OK, hogy csak azért, mert kisebbségben vannak, és mivel nincs politikai leverage-ük, a többség szarjon rájuk.

A zavargók Magyarországon azt "mondják", nem OK, hogy a pofánkba vágjátok, hogy hülyék voltunk, amiért hittünk nektek. Nem OK, hogy úgy csináltok, mintha ezzel nem történt volna semmi. Nem OK, egy olyan köztársaság - mégha azért beláthatjuk, hogy érvelésükben ez a hivatkozási pont ritkán szerepel - ahol azok gazdagodtak meg először, azok ülhetnek a hatalomban, akik miatt rendszert és életet kellett váltanunk, a megszorításokkal pedig most ismét a zsebünkbe kell nyúlnunk. OKÉ?

A zavargók ugyanakkor törvényt sértenek, és ezért vállalniuk kell következményeit. Kétségeink ne legyenek, a párizsi és a pesti zavargók céljai közt fényévnyi távolság van, mégha eszközeik hasonlóak. De egy büszke, liberális demokráciának erősnek kell lennie ahhoz, hogy a létét megkérdőjelező kisebbséget is eltűrje, engedményeket tenni pedig mindig csak az erőfölényben lévő, többség tud...