GOTHAM CITY

Még egy ilyen írás és már nem fogom tudni lemosni magamról, hogy globálpolitikai blog létemre belesüppedtem a belpolitika mocsarába. Ebben az esetben, esetlegesen olvasó, számüzetésben maradt ex-BBC-s kollégiáim csak lemondóan legyintenének: ő sem lehet kivétel, csak a szabály.

Csak azért érzem magam feljogosítva, hogy meteorológiai dolgokról is írjak, mert először is a BBC website 3. legolvasottabb sztorija volt az éjszaka, majd hétfőn a legemailezettebb híre lett, másodszor pedig igyekszem valami ívet is találni az egésznek, sőt eljutunk majd Tony Blair-ig és a francia kormányhoz is.

Riders on the storm

Motorral menekülők...

Budapest elég gusztustalan arcát mutatta vasárnap este, ne legyenek kétségeink. A Gresham Hotel például – mint a Titanicon – kidobó embereket állított a bejáratához, nehogy már a csőcselék bejöjjön osztrigát enni. Mint ahogy egy bizonyos Versace úr a BBC News-nak elmondta ő azt látta, amint kerekes székes embereken gázol át a tömeg. (azt persze nem tudni, hogy Versace a Four Seasonből látta-e mindezt, csak sugallom)

Budán meg fosztogató, árusokat fenyegető tömeget is láttak. Sokan átgázoltak a sebesülteken, hogy Red Bullt lophassanak. (egyszer még úgyis reklám lesz belőle...) De ne legyenek illuzióink, a tömeghisztéria mindig és mindenhol gusztustalan.

Hostile environment

Amint az első kamerát ért esőcseppkor, Hostile Environment kurzusommal – és a húgommal - a hátam mögött, a tévé előtt ülve megállapítottam, itt most el fog szabadulni a pokol. Persze szokásosan lehülyézett, de már a Prodigy koncert kezdete előtt is kiverekedtem magam a tömegből, mert éreztem, hogy innen nem lenne menekülési út semerre.

Vélhetően ugyanaz, a napok óta tudott vihart birkán váró tömeg lehetett a tűzijátékon is, mint a Szigeten, mert az idő előtti menekülésem miatt, olyan hülyén néztek rám, mintha be lettek volna szívva. Az alapszabály minden tömegnél, hogy az mindig kiszámíthatóan kiszámíthatatlan és ezért mindig a legrosszabb szcenárió a legjobb.

A jó, a rossz és a csúf

Ám ahogy George W. Bush is megmondta: (na erre én se számítottam, hogy ennyire globál leszek, és, hogy ilyene hamar!) „there are good guys and there are bad guys”. Egy másik budapesti szemtanú például arról számolt be, hogy más hotelekben segítőkészen fogadták az embereket, teát és takarókat adtak, mint egy igazi „amerikai katasztrófafilmben”.

Mások embereket mentettek és szállítottak kórházba, és nem viselkedtek máshogy, mint a worcesteri Sam Keyes leírásában, „apokalipszisban és másvilági élményre” hasonlító helyzetben szokás. A különbség talán csak annyi, hogy a világ végét nem lehetne egy email elolvasásával elkerülni.

A Michael Fish moment

"Earlier a lady rang that a hurricane was on the way. Well, don't worry if you're watching, there isn't..."

Mert tegnap nem kellett volna tűzijátékot tartani és minden jel arra mutat, hogy ezt túl sokan tudták ahhoz, hogy utólag csak sajnálkozni lehessen. Az emberek csak kicsit hülyék; ha azt mondják nekik, hogy elmarad a tűzijáték, mert nagy vihar jön, menjenek haza, akkor sokan szépen elindultak volna haza, mások sörözni mentek volna, megint mások osztrigázni a Four Seasons-be. (ez csak zsurnaliszta túlzás, osztrigát csak „r” betűs hónapban ajánlott fogyasztani, mint Versace úr bizonyosan rámutatna)

De a meteorológusok is vészmadárkodhattak volna hangosabban, mert majdnem úgy jártak, mint Michael Fish a BBC legendás, két éve nyugdíjba ment időjósa, aki 1987-ben csak egyszer hibázott egy rohadt nagy viharral kapcsolatban, de azóta is mindenki csak így emlegeti.

Szuperbetyár

Szuperbetyár to the rescue - Simbabu Photo

Itt azonban nem a meteorológia hibázott, sőt! Aki pedig a jelek szerint a politikai felelősséget leginkább viseli a „fatális fesztiválért”, az éppen a vizsgálat lefolytatója, a miniszterelnök jobbkeze: Szilvásy György kancelláriaminiszter. Demagógia azt gondolni, hogy szuperminiszterként fél kézzel megállíthatta volna a fellegeket, kihúzhatta volna a Dunába esetteket.

Nem. De a betyár becsület azt diktálná, hogy a tűzijátékot szervező kancellária vezetője, vagy egy általa kijelölt mini-me, ne csak megrendelje a petárdákat, valami nexusától, hanem koordináljon többek között a piros gombot nyomogató bácsi, H. Bóna Márta, és a katasztrófavédelem között, magyarul felkészüljön minden eshetőségre és döntsön. Végül is ő hívott oda egy millió embert, hogy őt – az államot – ünnepeljék.

Szilvásy – bírálói szerint – sok mindenért távozhatna, amit ők talán sokkal jogosabbnak találnának. De Al Caponét is csak adóelkerülésért tudták lecsukni és nem tömegmészárlásért. Ha valaki nagyon nagy minisztériumot akar, akkor nagyobb a bukás esélye, ha nem tudja bizonyítani, hogy mindent jóhiszeműen megtett, vagy gondoskodott arról, hogy mindenki tudja mikor, mit kell csinálnia.

Sőt elég az, ha az emberek azt hiszik, hogy nem tett meg mindent, akkor is mennie kell. A magyar demokrácia kedvező változásának – rövid időn belül immár másodszor – lehetünk tanúi. Az emberek kezdenek ráébredni, hogy ők az urak a háznál és nem engedik, hogy eltussolják a hibákat. Erről szól a „Combino-ügy” és erről fog szólni a „tűzijáték-ügy” is a média napirendjén.

Tony Blair-nek is meg kellett válnia jobbkezétől – Alastair Campbelltől amiért az meg akarta „baszni a BBC-t” (sikerült is neki) – aztán másik jobbkezétől, David Blunkett belügyminisztertől, aki valaki másnak a feleségét b**zta. Franciaországban is távoznia kellett a tisztifőorvosnak, mert 15 ezer ember halt meg a 2003-mas kánikulában. Pedig arról tényleg nem ő tehetett. De a nyugati demokráciákban néha koncot kell dobni a népnek és a médiának, mert, ahogy azt angolszászul mondják: a „baknak meg kell állnia valahol” .

„Left me completely without faith”

Ahogy budapesti Eddy fogalmazta meg szintén a BBC website-on: „teljesen hit nélkül maradt a jelenlegi budapesti és magyar nemzeti kormánnyal kapcsolatban, különösen azon a napon, amikor Magyarországot mint nemzetet ünnepelték”. Hello Eddy, welcome to the club! Ezen a tájon az embereknek nem szokott „hite lenni a kormányokban”...