PRESSO

Ők sem Sanomát olvasnak a Szigeten...

Most olvastam, hogy a hazai lappiac jelentős részét – Figyelő, Nők Lapja – birtokló Sanoma nevű kiadó állítólag megtiltotta lapjainak, hogy a Szigetről beszámoljanak, mert állítólag berágtak, hogy a Sziget továbbra is a Pesti Esttel adja ki műsorfüzetét és nem a Sanoma Exitjével.

A Figyelő állítólag ennek ellenére írt valamit Európa egyik legnagyobb kultúrális fesztiváljáról, ami történetesen épp Budapesten van, és ezért állítólag a főszerkesztő kapott egy kis fejmosást. Gerendai Sziget Károly – akinek „személyes vendége volt Simbabu” az utolsó napon – azt mondja, nem érti a dolgot, mert fel sem merült bennük, hogy 14 év után ne a Pesti Esttel dolgozzanak együtt.

A Szigetnek persze tök mindegy, hogy a Nők Lapja ír-e valami nagyon trendit, vagy tart-e író-olvasó találkozót a részeg tiniket aggódva leső anyukáknak a Présháznál. Így is jönnek, úgy is jönnek. A cikkek nagy része jó marketing a fesztiválnak, amit több-kevesebb ingyen jeggyel szoktak honorálni. De most, hogy a Sziget fő közönségévé a franciák váltak, érdemesebb lenne a francia Nők Lapjával (Journal des Femmes) haverkodni.

Solidarniosc?

Ha mindez igaz, akkor igazán gáz, hogy a magyar újságírók egy rohadt szó nélkül hagyták mindezt, nem léptek sztrájkba a Sanoma munkatársai szerkesztői függetlenségükért, nem szolidarítottak velük a többiek, nem küldték el a bús p***ába a kiadót, nem mondott le egy főszerkesztő se. A posztkommunista MÚOSZ, amely az Indexet is 5 perc alatt „etikátlannak” nevezte, amiért végre újságot írtak, meg nyaral. Szokásosan.

Mindenki lapít, sunnyog, megszokta – vagy a kancelláriaminiszter és/vagy a kiadó telefonál le – nincs ebben semmi újdonság. Persze a kiadók a világon mindenhol markolásszák az újságírók markolászni valóját, de ezt csak annyira tehetik, amennyire az újságírók ezt hagyják. Ki is mondta, hogy minden országnak olyan a médiája, amilyet megérdemel? Olvassatok inkább blogokat!