BÉKA

Volt egy nagyon kedves palesztin kollégám, Anwar, aki a BBC Arab Adásánál dolgozik. Anwar kicsit elszállt figura, de nem a junkie, sokkal inkább a svejki típusból. Felesége magyar és mivel ő is Magyarországon tanult, tökéletesen beszél magyarul.

Illetve majdnem tökéletesen, mert mint arab szakértőnket egyszer műsorvezetőként kellett kérdeznem az iraki helyzetről. Anwar nagy eltökéltséggel és elég hosszan fejtegette az iraki BÉKA esélyeit az amerikai beavatkozást követően. Persze ahogy magyarul Koránnak mondjuk a Qur’an-t – a különbség béke és béka között se tűnhet nagyobbnak.

Vainqueurs & wankers

Ez csak azért jutott eszembe, mert a hírek szerint Libanonban kitört a béka. Békének azért nem lehetne nevezni és tűzszünetnek sem túl meggyőző. Nem lőnek ez igaz, a dél-libanoni menekültek tömegesen visszaindultak (volt) otthonaikba Bejrútból, és mind az izraeliek, mind a Hezbollah győztesnek mondta magát.

So far, so good. Sajnos mégsem mernék nagy tétben fogadni arra, hogy az ENSZ békefenntartókkal megerősített libanoni hadsereg képes lesz olyan helyzetet teremteni, hogy Izraelben nem merüljön fel ismét a beavatkozás gondolata.

Ha vevők vagyunk arra a teóriára, hogy a befejezetlen háborúk többnyire folytatódni szoktak, akkor a jelenlegi tűzszünet körülményei sem sarkallnak túlzott optimizmusra. Saját állításaikkal ellentétben ugyanis jelenleg minden érintett sokkal inkább tűnik vesztesnek, mint nyertesnek.

Vesztesek

Az igazi vesztesek mindig a civilek, és a mostani pesszimista forgatókönyv szerint is elsősorban a mérsékelt civilek lesznek. (Az optimista forgatókönyv persze az, hogy kitör a béka, a libanoniak a Hezbollahot hibáztatják és Bejrút-Tel Aviv maratont rendeznek)

Siniora libanoni miniszterelnök kormánya könnyen kerülhet két tűz közé. Eddig is úgy tűnhetett sok libanoni számára, hogy míg a Hezbollah harcolt, addig a kormányfő csak leveleket írt. A tűzszünet elérését némiképpen magáénak mondhatja a miniszterelnök, de az újjáépítéstől és az ENSZ békefenntartóktól is függ, hogy ez mennyire erősíti vagy gyengíti pozícióját.

Jött, látott és vesztett

Ehud Olmert izraeli miniszterelnök bizalmi indexe a háború kezdetén 75%-on állt, ma 48%-on. Az 10 izraeliből csupán 2 gondolja úgy, hogy Izrael megnyerte a háborút. A jobboldalon a radikálisabbak közé sorolt Benjamin Netanyahu volt miniszterelnök bizalmi indexe viszont 58%-osra nőtt, ami vezetőváltást és akár az előrehozott választásokat is eredményezhet.

Izrael először „fejezett be” háborút, hogy biztonságába és haderejébe vetett hite meggyengült. Ennek a helyzetnek furcsa nyertese lehet a keményvonalasabb jobboldal, amely majd „kellő katonai szakértelemmel” esetleg megpróbálja helyrehozni a mundér becsületét. Ezúttal szó szerint.

A nyertes?

Hacsak nem vagyunk elvakult Independent olvasók, feltételezhetjük, hogy minden fogyatékossága ellenére azért jelentősen sikerült meggyengíteni a Hezbollah infrastruktúráját is. A folyamatos rakétatámadások – bár az utolsók már nem érték el Izraelt – azonban komolyan kétségessé teszik, hogy alapvetően sikerült megroppantani a szervezet struktúráját.

Sőt, mint az várható volt, a Hezbollahon belül nemhogy repedések mutatkoznak, de Nasrallah kvázi hős státuszba került, hosszú idő óta ő az első, aki „vissza tudta verni Izrael és az Egyesült Államok támadását”. Emellett, ahogy az Economist karikatúrája találóan rámutat, minden megölt Hezbollah harcos helyén vélhetően négy új nő majd. De lehet, hogy nem így lesz. A Közel-Keleten úgy tűnik megszűnik minden logika és ráció.

Globál

Relatív vesztese az „új Közel-Kelet” megteremtésére tett kísérletnek Washington, amely ezzel a kormányzattal ezek után valószínűleg nem lesz képes eredményt elérni a palesztin-izraeli konfliktus rendezésében. Hogy TB miért veszített azt már tudjuk, el is vonult sértődötten Barbadosra bird-watchingra. (ez hamar összejött...)

Relatív nyertese a helyzetnek viszont meglepő módon Párizs. Sikerült az ENSZ BT előtt kitartania Washingtonnal szemben és a francia diplomácia sikere a tűzszüneti határozat elfogadása is. Mindezt úgy hozta tető alá, hogy kapcsolata nem hogy romlott, de egyenesen javult a Bush-kormányzattal. Libanoni „történelmi kápcsolatait” most a casques bleues beküldésével mélyítheti el, meglátjuk, hogy for better or worse.

A brüsszeliták nagy bánatára az Európai Unió „közös kül- és biztonságpolitikája” tökéletesen nullának és nem létezőnek bizonyult. A „politikai uniót”, és egyéb vágyálmokat most Koszovó megregulázására lehet korlátozni. Az EU minden lehetősége – London washingtoni, Párizs libanoni és Berlin izraeli befolyása – ellenére labdába se rúgott. Ja, de tájékoztatták a Bem rakpartot...