FRANGLETERRE

Ki lett volna a közös pénzen? Laetitia Casta, akit 2000-ben "Marianne-nak", a Francia Köztársaság hivatalos szimbólumának választottak...

Nem vagyok történész (sem), de vannak dokumentumok, amelyek hatására bármelyik történész (is) képes leesni a székéről. Ez ilyen lesz: Franciaország és Anglia az 1950-es években komolyan fontolgatta a két ország egyesülését.

A brit Nemzeti Archívumban fellelt, korábban titkos dokumentumok szerint a két ország, százéves háború ide, two-fingers oda, tényleg unióra akart lépni. Erről 1956. szeptember 10-én Guy Mollet francia miniszterelnök tárgyalt Anthony Eden brit kormányfővel Londonban.

56 is a magic number

Ez az időszak nem a franciák „finest hour-ja” volt. Nasszer egyiptomi elnök államosította a francia tulajdonú Szuezi-csatornát (BBCHeaven - SUEZ), Francia Algériában pedig ment a függetlenségi „fori”. A birodalom azonban vissza akart vágni és mivel ezt a nevet akkoriban már/még csak egy ország viselte, Mollet a britek segítségével képzelte mindezt.

Az amúgy anglofil Mollet csodálta Nagy-Britanniát a két világháborúban vállalt szerepéért és a thatcherizmust megalapozó, akkoriban kiépülő brit jóléti államért. Mollet szintén parázott az Izrael és Jordánia közötti feszültség miatt. Franciaország akkoriban még Izrael, Nagy-Britannia pedig Jordánia szövetségese volt és ez előrevetítette, hogy egy esetleges határvillongás esetén folytatódhat a százéves háború, ezúttal a homokban. Ja, hát és volt ugye Szuez is.

"Up yours, mate"

... vagy II. Erzsébet királynő?

Eden azonban – agincourt-i szokás szerint – felmutatta két ujját Mollet-nak Frengland ötletére. A francia kormányfő ekkor más ötlettel állt elő. Párizs csatlakozási kérelmet adott be a Brit Nemzetközösséghez, gyakorlatilag a Brit Birodalomhoz és maradványaihoz.

Az 1956. szeptember 28-i dokumentumokból kiderül, hogy a brit kormányfő ezt lelkesen fogadta. Eden, kabinetfőnökének Sir Norman Brooknak ezt mondta:

“Azonnal meg kell fontolnunk Franciaország kérését, hogy csatlakozhasson a Nemzetközösséghez.”

“Monsieur Mollet úgy gondolta, nem lesz gond azzal, hogy Franciaország elismerje Őfelségét, mint államfőt.”

“A franciák üdvözölnék az ír rendszerű, közös állampolgárság bevezetését.”

Az ötletről kevesen tudhattak, mert a francia archívumokban, vagy másutt nem találtak erről szóló feljegyzést. A francia kormányfő aztán csendben elfeledkezett a dologról talán azért, mert Anglia kivonult Szuezből és a Nasszer elleni bataille elveszett.

A következő évben, 1957-ben Franciaország aztán megalapította az Európai Unió elődjét Németországgal, Nagy-Britannia pedig a Csatornát borító, jótékony ködbe burkolózótt.

Közös ülni már valakivel!

A francia közösülési hajlam azonban nem csak Anglia esetében merült fel. 2003. januárjában, Franciaország és Németország a két állam közötti megbékéléséről szóló, Elysée Szerződés 40. évfordulóját ünnepelte. A Bundestag és az Assemblée Nationale együttes ülést tartott Versailles-ban (ajánlom a Trianon fetisiszták figyelmébe!), de az iraki háború és az EU bővítés előestéjén mindez inkább Chirac elnök és Schröder kancellár összeborulásáról szólt.

A Libération és a Berliner Zeitung aznap egyforma, német-francia kiadást jelentett meg „Francallemagne” szalagcímmel, amelyben a két ország formális egyesülésére tettek javaslatot...

Alors, what do you zink?